Sziasztok!
Hát az ígéretem nem jött be a vasárnapi posztot illetően, de ma itt vagyok, hogy megosszam veletek a mostanában hallgatott dalocskáimat. ^^  



3. Train - Drive By
Igazából ezt a számot nem rég ismertem meg. Először nem is emlékeztem rá. :D Aztán meghallottam még egyszer és nem tudom, megtetszett. Olyan kis fülbemászó meg vidám, ami igazán elkélne most nálam. Szóval ez a harmadik :))



2. James Morrison - I Won't Let You Go
Úgy látszik ma ilyen új-féle számokat fogok berakni. :D Ezt sem ismerem olyan régóta, bár ez már elsőre is tetszett. A klipp is tetszett, meg maga a szám is. Olyan hangulatos. Egész sokat hallgattam az utóbbi időben, úgyhogy ez lesz a második. ^^



1. Sabina Babayeva - When The Music Dies
Ezt választom elsőnek. :) Először is azért mert nagyon jó szám. Illik a hangulatomhoz... Meg amúgy is tetszik. Nagyon szép. Másodszor pedig azért, mert mindjárt itt az eurovízió és jó ez egy kis bemelegítésnek. :)) 
 


Bocsánat a rövidke posztért, de most ennyire telik. Csodás napot mindenkinek! :)

 Sziasztok! 
Épp a fotelecskémben ülök, azon tanakodom, hogy miért romlott el ennyire az idő és összekuporodva, félve várom, hogy lesz-e vihar avagy nem. Igen, tudom gáz vagyok, de akkor is félek a vihartól! Pedig az esőt szeretem... De a villámlással és dörgéssel nagyon nem vagyok kibékülve!



De ma valami egészen másról akartam beszélni. :) Egy olyan dologról, ami szerintem rettentő fontos szerepet tölt be, mind Lawna és mind az én életemben. Az írásról. Természetesen az egész az én szemszögemből lesz olvasható, talán egyszer Lawna is csinál majd egy hasonló bejegyzést. :))

Nem is tudom, hogy hol kezdhetném el az egészet. Olyan sok dolog van, amit el lehetne mondani. De talán kezdeném a személlyel. Közel sem nevezném magam írónak, a távolnál is távolabb vagyok tőle. Magamat inkább az emberek azon rétegébe sorolnám, akiknek a kelleténél kicsit több fantáziát osztottak és még némi adottságot is a kis belső világának megfogalmazására.  De még nem tartok olyan szinten, hogy ennél többnek hívjam magam, vagy azt amit csinálok. De jelenleg ez pont megfelel. Szóval kezdjük azzal, hogy miképp is nézek ki belülről. ^^



Persze nem biológia értelemben, nem kell aggódni. :) 
Tehát, ahogy az idézet is mondja, azon fura lények osztályába tartozom, akik nincsenek egyedül. Hóhóó kicsit ijesztőnek és skizofrénnek hangzik, de tényleg így van. Aki hasonló cipőben jár, az úgyis megérti, de aki nem, annak megpróbálom egy picit elmagyarázni. :)
Szóval itt vagyok én. Ezer és ezer ötlettel a fejemben, különböző történetekkel, különböző helyszínekkel és ami a legfontosabb, különböző karakterekkel. Mindegyikük más, eltérő élettel, eltérő tulajdonságokkal. És mind itt élnek a fejemben. Szinte már hozzám nőttek, mintha már valódi emberek lennének. Nálam jobban senki sem ismeri őket és néha még engem is meg tudnak lepni ennek ellenére. Az én véleményem szerint az idézet teljesen jogos és néha tényleg nehéz egy embernek lennem. A döntéseim meghozatalában például mindig olyanok szoktak a fejemben kavarogni, hogy mit tenne vajon xy, az egyik történetem főszereplője. Persze ez a szituációtól is függ. És persze folyamatos kételyek gyötörnek, hogy vajon képes vagyok-e úgy átadni őket az olvasóknak, ahogy én látom őket. És itt át is térnék a következő témára ezzel kapcsolatban, azaz a kifejezésre, amit a 'bővebben' gombra kattintva érhettek el. ^^

 Sziasztok!
Hát nem nagyon tudok mit mondani jelenleg. Haragszom magamra. Megint az én hibám. Az osztálytáborról... inkább ne beszéljünk róla. Mindenki jobban jár. Csak két dolgot vele kapcsolatban. Egy: sajnálom. Komolyan mondom, hogy sajnálom, amiért olyan dolgokat mondtam, vagy tettem, amiket nem kellett volna. De vannak olyan dolgok is bennem, amiket tudok, de jobbnak látom nem elmondani őket, illetve azon tanakodom, hogy elmondjam-e vagy nem. És ebből a fene nagy bizonytalanságból jön az idegességem, meg a bántó mondataim. Szóval sajnálom. 



És kettő: azért én is meg vagyok bántva. Sajnálom, hogy nem tudom úgy kimutatni a szeretetemet, ahogy azt kéne. De ettől még nem kell dolgokat kitalálni, amik nincsenek. És meg vagyok bántva, mert elmondtam valakinek magamról valamit, amit amúgy nem szoktam. Mert rossz és mert nehezen tudok rajta változtatni. Nem tudja, milyen érzés ezzel élni. De amint egy kicsit megsértődött, rögtön a fejemhez vágott mindent, amitől csak még szarabbul éreztem magam...Illetve érzem magam. Elmondtam és arra a következtetésre jutottam, hogy nem kellett volna. Lehet, hogy csak nem gondolt bele abba, amit csinált, vagy csak egyszerűen bántani akart. Nem tudom. És még így sem haragszom, pedig annyira rosszul esett, hogy elmondani sem tudom. Úgyhogy még egy idő lesz, mire ezt elfelejtem, vagy legalábbis megpróbálok vele megbirkózni és továbblépni. 
 


Szóval csak ennyit akartam. Tudom, hogy hibáztam, de azt hiszem nem csak én. Semmi sem ugyanolyan, mint régen. Nem is lesz már. Talán csak nem megy. 
Remélem nektek jól telnek a napjaitok. ^^ Már mindjárt nyár, kitartás!     (/*-*)/






                          Hey moon please forget to fall down,
                                 Hey moon don't you go down...